Eazy-E (nyugodjék békében) debütáló albuma ugyanabban az évben került a polcokra, mint a Straight Outta Compton a rapcsapatával (N.W.A.). Ez viszont egy sokkal jobb darab - szerintem. Sokkal funkysabb, fülbemászóbb alapokkal dolgozik, és a feketéktől megszokott lazasággal humorizál a számok felvezetésében, vagy akár közben. Például, az Eazy-Duz-It c. szám elején, ahogyan elküldi a picsába a kornyikáló picsát. Bár a feministák felszólalhatnak (és gondolom tették is, hiszen a rapnél ez folyamatos vitát generál), de azért ez egy kicsit mégis vicces.
A másik fele pedig a mondhatni szokásos gengszterkedés, utcai bölcseletek, ami sokkal inkább a fekákhoz szól, mint hozzám.
Viszont zeneileg nagyra értékelem ezt a lemezt, nagyon kellemesen csalódtam, az N.W.A. album után nem számítottam ilyen zseniális hangzásvilágra. Megértettem, hogy miért vált Eazy-E egy ikonná.
