Nem véletlen, hogy ez egy mérce a hip-hop aranykorában, mint ahogy az sem, hogy ezt nevezte Snoop Dogg a legjobb hip-hop albumnak egy interjúban. A régi, old-school albumok közül, amiket a korábbi bejegyzéseimben taglalok, eddig ezt éreztem egyedül a rap alapjának igazán. Annak a fajta rapnek amit én imádok. Már csak azért is érdemes ezeket meghallgatni, mert mint a többi albumnál, itt is előkerült pár szöveg amit felhasználtak későbbi híres előadók. Tehát ezért (is) muszáj tisztelni az old school-t, mégha ők is szedték az alapokat másoktól.
Az egyik ilyen az Eric B. Is President-ből a "Ma-ma-ma-make 'em clap to this" nyitó sor és utána a nő kommentárja, ami megtalálható átvariálva Master P - Ghetto Dope c. számában ("make crack like this"). 
A másik a My Melody c. szám, amiből a "check out my melody" sort emelte át a Limp Bizkit, felhasználva a My Way-ben. És végül de nem utolsó sorban Eminem rappelte el az "If I wasn't, then why would I say I am" sort az As The Rhyme Goes On c. számból a The Way I Am refrénjében. Ezek azért nem nevezhetőek lopásnak, mert nem sajátjukként adják elő. Számtalan ilyen utalás előfordul még ezer más előadó különböző számában Eric B. & Rakim munkásságára, ezért bátran hívhatjuk ezt klasszikus zenének. A hip-hop-ban mindenképpen meghatározó, és egy kicsit felturbózott hangszereléssel ma is kenterbe verné a rap számok 90%-át. Bár ha csak Lil Wayne-re és pár másik Cash Money Records-nál szerződött baromra gondolok, akkor a 97%-át... Tehát szomorkodjunk és 1 perces néma csenddel állva tisztelegjünk az igazi hip-hopperek előtt...
Mindazonáltal a szövegeiket még nem néztem át tüzetesebben, de náluk mindenképpen időt fogok szakítani erre, és ugyancsak időt szakítok a többi korongjukra is.
